Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Abban a pillanatban, ahogy a Nyuszikánk meghallotta a kiáltásunkat, ránk irányította a figyelmét, és mi ismét megdermedtünk, ahogy belenéztünk a szemeibe, melyek éjfeketék voltak, akár a feneketlen üresség. Úgy hajította el Juliant, mintha rongybaba lenne, majd vicsorogva felénk fordult.
– Nyuszika? – Óvatos lépéseket tettünk felé, ügyet sem vetve Julianre, aki a nyakát dörzsölte és köhögött. – Mi