Evangeline:

„Jól vagy, Evangeline?” – kérdezte anya, miközben egy csésze kávét nyújtott felém, és váratlanul ért, ahogy mellém lépett. A dolgozószobában ültem egyedül, és az ablakon kibámulva néztem a szakadó esőt.

A szüleim nem voltak ostobák, tudták, hogy valami bánt, és hál' Istennek anya magára vállalta Seraphina felügyeletét, amíg én megpróbáltam megnyugodni. Már órák óta itthon voltunk, én m