Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Cillian:
„Szia” – mondta Seraphina rám mosolyogva, amikor ébredés után a nappaliban látott ülni. Evangeline jött be vele, a karjában tartva a kislányt, aki még álmosan dörzsölte a szemét.
Az, hogy megengedték, hogy részese legyek ennek, olyasvalami volt, amiért több mint hálás voltam. Főleg azért, mert tudtam, hogy Seraphinával kapcsolatban erre nem is számíthattam volna.
Ismerve mindazt a viszály