Evangeline:

„Cillian?” – kérdeztem értetlenül ráncolva a homlokom, amikor megláttam az ajtóm előtt.

Pár másodpercig meg sem szólalt, mintha belső vitát folytatna magával, majd megrázta a fejét, kizökkentve magát a gondolataiból, amikben elmerült. „Valami baj van…”

„Cillian, miről beszélsz?” – kérdeztem, próbálva felfogni a szavait. Az ember nem jöhet csak úgy komolyan a házhoz azzal a kijelentésse