Huszonkilencedik fejezet: – Nem akarom tönkretenni az alsógatyámat – válaszolta Killian.

"Miért hozol mindig az erdőbe?" – Kuncogtam fel, és Killianre néztem.

Egyre beljebb sétáltunk az erdőbe, messzebb attól a helytől, ahol az autóját leparkolta. A kezemet szorosan a sajátjába fogta, és nem sietett elengedni, sőt, a jelek szerint egyáltalán nem állt szándékában. Bizsergés futott fel-le a karomon,