„Ó, szóval még nem beszéltél vele?” – kérdezte.

„De igen, beszéltem. Tudja, hogy mindent tudok arról, amit tett, nyugi. Holnapra mindennek vége lesz. A nevedet is tisztára fogom mosni, erről gondoskodom” – tettem hozzá.

„Nagyon köszönöm ezt neked, hálás vagyok” – mondta rám mosolyogva.

„Szóra sem érdemes. Ez a helyes dolog” – mondtam, próbálva elrejteni a büszkeséget, amit az arca láttán éreztem.