– A gyomor sosem hazudik – kuncogott fel, és felállt. Mosolyogva követtem; ő a konyhába ment, én pedig leültem az étkezőben, közben kicsit felszisszentem a fájdalomtól, mert nem elég óvatosan huppantam le. Kiszolgáltak, és azonnal nekiláttam az evésnek. Pillanatok alatt kiürítettem a tányért, és legnagyobb szégyenemre még többet kívántam.

– Kérsz még? – kérdezte Greta, belépve az étkezőbe.

– Igen