A hazaúton végig némák voltunk, mindketten elmerültünk a saját gondolatainkba. Halálra voltam rémülve, és próbáltam nem túl sokat belelátni abba a különös találkozásba azzal az ijesztő emberrel.

– Jól vagy? – kérdezte Greta, amikor végre hazaértünk. A nappaliban ültem, és csak meredtem a semmibe.

– Igen, jól vagyok, csak felzaklattak a történtek – mondtam.

– Mit szólnál, ha elmondanánk Cilliannek?