– Nem félek, miről beszélsz? – mondtam. Nem akartam hagyni, hogy azt higgye, sarokba szorított, férfi vagyok, az isten szerelmére.

– Nyugi már, jó? Csak ugrattalak, és különben sem akarnék több horrort nézni veled, úgy néztél ki, mint aki szellemet látott vagy egy élőhalottat – mondta, és tovább nevetett.

– Nem tudom, miről beszélsz – mondtam, összefonva a karomat.

– Tényleg semmi baj, tudom, hogy