„Vivian... ébredj már. Megérkeztünk.”

Killian gyengéden megsimogatta Vivian kipirult arcát, megpróbálva felébreszteni feleségét, aki még mindig mélyen aludt a vállára hajtott fejjel.

Őszintén szólva, nagyon fárasztó volt órákon át tartani Vivian fejét. De szánalomból, és mert nem akarta megzavarni, Killian hagyta őt aludni. Most, hogy megérkeztek, Killian mérhetetlen fáradtságot érez.

„Vivian...”