Milának sikerült kijutnia a romos raktárépületből. Odakint vaksötét volt, a saját ujjait sem látta, csak a békák és rovarok hangja hallatszott mindenfelől, és nem találta az utat. Csak a fél embermagasságú, sűrű fű rengetegét látta, ami éjszaka rendkívül félelmetesnek tűnt.

Milának nem volt választása: bármennyire is rettegett, tovább kellett mennie. Nem maradhatott ott, különben ki tudja, milyen