– Segíts. Rajtam – tátogta Elo némán az anyja válla fölött. A szemei tágra nyíltak és könyörgőek voltak.

Everett nevetése már nem maradt elfojtva. – Adelia, drágám, miért nem engeded el Elót, és elkezdhetjük az ebédet? – mondta. Lefejtette a nő ujjait Elo válláról, segített neki felállni, és a konyha felé irányította.

– Te jó ég – mondta Elo kifulladva.

– Miért olyan szomorú Nagyi? – kérdezte Leo