Nemcsak kedvelem Silast. Azt hiszem, szeretem. Biztos vagyok benne, hogy a „kedvelés” túl gyenge szó az érzéseimre. Amióta kibékültünk, a legtöbb időnket együtt töltjük, ahogy régen.

A liftbe ragadni az egyik legrosszabb élményem volt, mégis örülök, hogy megtörtént, mert akkor békültünk ki Silasszal. Nem tudom kiverni a fejemből, ahogy azt mondta: „szarunk a határokra”. A hangja ott cseng a fülemb