Lydia türelmetlenül kopogott a lábával a padlón, várva, hogy kinyíljon előtte az ajtó. Felemelte a kezét, hogy újra kopogjon, de az ajtó feltárult.

Adriana szemöldöke felugrott Lydia hirtelen megjelenése láttán; a tegnapi beszélgetésükből elcsípett foszlányok után már másképp tekintett a nőre.

„Szia, Adriana! Azon tűnődtem, nem vagy-e túl elfoglalt... Arra gondoltam, jó lenne elmenni valahova szór