Két nap telt el, két napja volt anya, és minden pillanatát imádta...

A karja egy kicsit sajgott, amiért ilyen hosszan tartotta a babát, de nem bánta. Már semmi más nem számított. A babája épp elszenderedett mellette, apró mellkasa ütemesen emelkedett és süllyedt.

Még mindig próbál hozzászokni ehhez az egészhez.

Szemét rajta felejtette, tekintete mozdulatlanul itta be az arc minden apró részletét.