Elena a váróteremben ült, ujjait szorosan összefonva tördölte a kezét, miközben próbálta megnyugtatni hevesen verő szívét.

Még mindig ott bujkált az a kis kétség a feje egyik sarkában, böködve az önbizalmát.

Jól teljesített. Tudta, hogy jól csinálta.

A kérdések nehezek voltak, kétségtelen. Bár számított néhány rutinkérdésre is…

Váratlan volt, igen, de bízott benne, hogy az agya nem hagyja cserben