Caleb felsóhajtott, és az arcába túrt. Látta, hogy Sienna sarokba van szorítva. A védőbástyái kezdtek leomlani, és egy pillanatra, csak egyetlen pillanatra, a szeme üvegessé vált, mintha közel állna a síráshoz.

Ez önmagában elég volt ahhoz, hogy Caleb visszavegyen. Ismerte a húgát: inkább kikaparná magát a szobából, semmint hagyná, hogy bárki lássa sírni.

Abba kellett hagynia.

„Ülj le” – mondta ha