Adriana szemszöge~

Kinéztem a magánrepülőgép ablakán, azt kívánva, bárcsak mindezt magam mögött hagyhatnám, és felszállhatnék a következő gépre vissza a máltai életembe.

Matteo keze, ahogy könnyedén megérintette a vállamat, visszarántott a valóságba.

Egy hangos puffanással leült velem szemben, elhelyezkedett az ülésben, keresztbe tette a lábát és összefűzte az ujjait.

Aztán újra rám meredt, azzal