MATTEO SZEMSZÖGE~

Már emlékszem.

Nos, nem mindenre, de emlékszem Adrianára, emlékszem a szexre, emlékszem az alagutakra.

Emlékszem az utolsó szavaimra, amiket hozzá intéztem, mielőtt Stefanóval együtt az óceánba zuhantam.

Egész nap ébren voltam, az orvosok pedig körbe-körbe jártak, azon tanakodva, hogyan vagyok képes ilyen gyorsan visszaépíteni az emlékeim nagy részét.

Valamiért Adriana segített;