ADRIANA SZEMSZÖGE~

„Matteo! Engedd el! Csak egy gyerek, halálra rémíted!” – rántottam ki a rémült kisfiút a kezéből, majd elengedtem. Félrehúztam a fiút, és leguggoltam hozzá.

„Hogy hívnak, kicsim?” – kérdeztem. Könnyedén végigsimítottam a haján, miközben felsegítettem.

„Marco” – válaszolta a zokogás közepette. „Sajnálom ezt az egészet, Marco” – kértem bocsánatot, mielőtt magamhoz húztam.

„Ő csak