100. fejezet

KILLIAN SZEMSZÖGE

A tanácsterem levegője sűrű volt és nehéz, láthatatlan súlyként nehezedett rám. A feszültség szinte elviselhetetlen volt, úgy vibrált a csendben, mint a kitörni készülő vihar. A hosszú tölgyfa asztal főhelyén ültem, ujjaimmal szorosan markolva a szék karfáját, próbálva megnyugodni. Az asztal körül ismerős arcok bámultak rám, tekintetükben a kétely és a gyanakvás eleg