115. FEJEZET

KILL SZEMSZÖGE

Az irodám levegője nehéz volt, szinte fojtogató. Az asztalom mögött ültem, üveges tekintettel bámulva a szanaszét heverő papírokat. Egyik sem számított. Sem a szerződések, sem a jelentések, sem az elvárások végtelen sora, ami a pozíciómmal járt. Csak Addie-re tudtam gondolni: a hangjára, a szavaira, a fájdalmára.

Nem volt meglepő, hogy nem hajlandó megbocsátani, de mégi