148. fejezet

SERA SZEMPONTJA

Anyám drága vázájának csattanása a falon visszhangzott a penthouse-unkban. Kristályszilánkok szóródtak szét a márványpadlón, úgy csillogtak a késő délutáni fényben, mint a lehullott csillagok. Megrezzentem, de nem mozdultam a bőrkanapéról. Anyám dühe ismerős vihar volt, és tudtam, jobb nem állni az útjába.

„Mindent!” – sikoltotta, tökéletesen manikűrözött kezei remegte