212. fejezet

VICTOR SZEMPONTJA

Az irodám üvegfalain keresztül néztem, ahogy Addie megint korán távozik; sarka kopogott a márványpadlón, ahogy határozott léptekkel haladt. Mindig rohan haza azokhoz a gyerekekhez. Mindig a családot helyezi az üzlet elé. Pont mint az apja: túl lágy, túl érzelmes.

A bátyám gondolatára a már ismerős keserűség öntötte el a számat. Mindent tálcán kínáltak neki: a céget,