217. fejezet

SERA SZEMSZÖGE

Az ezüst evőeszközök enyhén megremegtek az ujjaim között, elárulva azt a nyugalmat, amelyet kétségbeesetten próbáltam fenntartani.

A vacsora feszülten csendes volt, leszámítva az evőeszközök alkalmankénti koccanását és az ablaküvegen kopogó eső halk duruzsolását. Anyám velem szemben ült, tartása egyenes, tekintete éles volt, mint egy héjáé, aki mindent szemmel tart. De