223. fejezet

VICTOR SZEMPONTJA

Az ablakon túli vihar tükrözte a mellkasomban dúló indulatokat. Súlyos esőcseppek verték az üveget, olyan könyörtelen ritmusban, ami azzal fenyegetett, hogy elnyomja a gondolataimat. Az iroda, amelyről mostanra eltűntek Addie személyes tárgyai, hidegebbnek, sterilebbnek tűnt. Végighúztam a kezem az asztal csiszolt fáján. Az én asztalom. Végre.

És mégis, az elégtétel,