Seraphina szemszöge

Utálom az esőt.

Hosszú, nyomorúságos sóhajt hallatok, ahogy a csizmám egy tócsába cuppan, piszkos vizet fröcskölve az amúgy is tönkrement farmeromra.

Oké, nem utálom az esőt. Csak azt a csuromvizes, nyomorult érzést utálom, amit maga után hagy. A nehéz nedvességet, ami a ruhámra tapad, ahogy a hajam az arcomba ragad, és ahogy minden hidegebbnek és nehezebbnek tűnik. Vagy talán