Seraphina szemszöge

Ökölbe szorítottam a kezemet, a körmeim a tenyerembe vájtak, miközben a földön kucorogtam, a térdemet átkulcsolva. A kopogás nem szűnt meg. A hang belefúródott a koponyámba, tovább rontva amúgy is lüktető fejfájásomat. A lélegzetem szaggatott volt, az arcom nedves. Maradnom kellett volna csendben. Hagyni, hogy addig kopogjon, amíg vérezni nem kezdenek az ujjpercei.

– Menj el, A