Seraphina szemszöge

Bella volt az.

Ő rontott be az ajtón.

Nem, szó szerint rárontott a szobára, mint egy átkozott vihar. A haja zilált volt, az arca kipirult, a karjaival úgy hadonászott, mintha verekedni készülne – és őszintén szólva, valószínűleg meg is érdemeltük.

Még mindig Alaric karjaiba bújva feküdtem. A mellkasa meleg volt az enyémhez simulva, a testem úgy simult az övéhez, mintha oda tart