„Cristiano” – mormogom, előrehajolva, hogy az arcába nézzek, miután már túl hosszú ideje ülünk csendben. „Neked… neked egyáltalán nincs reményed ebben a világban?”

Kicsit elkomorul, elfordul tőlem, és a hatalmas ablakokon keresztül a sötét várost nézi. „Azt sem tudom, ez mit jelent, Isadora” – mormogja.

„Azt jelenti… hinni abban, hogy van jó a világban. Hogy a dolgok, bármilyen rosszul is nézzenek