Kiegyenesedem, elhúzom a kezem Cristianótól, és a számat rágom, miközben mérlegelek.

Teljesen felém fordul, az arcomat fürkészi, csendben ül, és hagyja, hogy gondolkodjak.

Csak bámulom őt, kicsit elveszve a szürkéskék szemében, azon tűnődve… mi a fenét kellene tennem. Vagy mondanom. Vagy éreznem!

– Te mit gondolsz, mit kellene tennem? – hallom a saját hangomat.

Cristiano csak sóhajt és lehajtja a