Nicola Moretti hosszan, a fogai között fújja ki a levegőt, és az ajtó felé indul. Felém fordul, és némán ennyit tátog: „egy árva szót se!”

Tehetetlenül megvonom a vállam, rásandítok, és remélem, veszi az adást: eszem ágában sem volt megszólalni. Istenem, miért ilyen kemény velem ma? Úgy tesz, mintha minden az én hibám lenne, pedig nem csináltam semmit! Csak ültem itt, és Finnian Sullivant sminkelt