– Mi a fene, Finnian Sullivan! – sziszegem, a pult fölé hajolva, és vállon vágom. – Miért nem mondtad el?!

Vigyorog rám, élvezi a kis trükkjét. – Nem kérdezted, Bee. Na, indulhatunk haza? Megengedem, hogy főzz nekem vacsorát.

Szigorúan nézek rá, de el kell ismernem – nehéz haragudni rá, amikor így mosolyog. Szóval megkerülöm a pultot, odamegyek hozzá, belekarolok, és hagyom, hogy az autóhoz vezess