„Nem kellene félvállról venned Cristiano barátságát, Isadora” – morogja Finnian Sullivan, közelebb húzva magához, még akkor is, amikor megvetem a sarkam és hátradöntöm a súlyomat.

„Finnian Sullivan!” – nyögöm a fogaim között, próbálva halk maradni, és szorongva sandítva az irodaajtó felé, ami mögött még mindig ott van egy hatalmas, félelmetes malavita főnök, aki azt hiszi, épp Aperolért mentünk. „