Cristiano közelebb hajol hozzám, tenyerébe vonja az arcom. „Valóságos vagy nekem, Isadora” – suttogja, és olyan rendíthetetlenül tartja a tekintetem, hogy elakad a lélegzetem. „Talán te vagy… az egyetlen valóságos személy az életemben. Érted?”

Lassan bólintok, hallva a szavait.

Előrehajol, és lágyan, szinte szemérmesen az ajkamhoz nyomja az övét – csak egyetlen röpke másodpercre. „De hallak téged”