Másnap reggel Cristiano kezének érintésére ébredek a csípőmön; a keze a hasam felé siklik, és szorosabban magához húz. Megmerevedem, még mindig dühös és zaklatott vagyok a tegnapi események miatt, de ő mélyre hajtja a fejét, és puszit nyom előbb a vállamra, aztán lejjebb a nyakamra, majd szorosan magához ölel, miközben sóhajt egyet, és a fejét az enyémhez bújtatja.

– Sajnálom, Isadora – suttogja,