– Enned kell – mondom vállat vonva. – Megetettem a gyerekeket. Most épp egy gallon fagylalton rágják át magukat.

Kicsit felnevet, őszintén, majd meglepetten a szája elé kapja a kezét – mintha... mintha ez lenne az első alkalom azóta, hogy megtudta, meghalt, és nem volt tudatában annak, hogy képes még rá. – Ez jó – mormogja bólintva. – Én egy... egy kész roncs vagyok. Köszönöm, hogy megetetted őket