Harminc perccel később, amikor visszatérünk a lépcsőn, Isabella és Federico a saját szobájukba rohannak átöltözni, én pedig a lábammal kopogok Gianna ajtaján, egyik karomon az elégedett Caterinát egyensúlyozva, a másikban pedig egy második csésze kávét tartva.

Gianna mosolyogva fordul felém, mintha egy teljesen más nő lenne.

„Ó, kicsi babám!” – mormogja, odasietve hozzám, és visszaveszi Caterinát