– Isadora.

Egy kéz ér a vállamhoz, és lágyan megráz.

Kábultan lassan kinyitom a szemem, és értetlenül, összevont szemöldökkel nézek körbe.

De amikor meglátom, ki az, felsóhajtok, újra behunyom a szemem, és megfordulok az ágyban. – Menj el, Cristiano.

– Isadora – mondja újra, ezúttal szigorúbban, a hangjában sóhajjal. – Gyerünk, ébredj fel. Tudom, hogy nem ettél semmit, és beszélnünk kell.

– Honnan