– Ott kezdjük – mondja Finnian Sullivan, tekintetét visszairányítva az útra –, hogy őszintén megbeszéljük, mekkora szarban is vagyunk valójában.

A szemöldököm kissé felszalad erre, de megacélozom magam a bennem feltámadó érzelmekkel szemben – különösen azzal a gondolattal, hogy én rángattam bele ebbe Finnian Sullivant, és hogy csak miattam van benne a slamasztikában. – És mekkora ez a szar?

– Elég