– Szia! – mondom, felvéve azt a vidám stílust, ami mindig a legjobban beválik a klubokban, abban a pillanatban, ahogy belépünk az ajtón. Finnian Sullivan hűvösen követ a sarkamban, miközben a menedzser felé lépek, és játékosan babrálok a hajammal, tudva, hogy ettől butácskának és egy kicsit együgyűnek tűnök. – Üm, azon tűnődtem, van-e helyük egy táncosnak ma estére?

A menedzser tart egy kis szünet