Amikor felérünk a dombtetőre, kicsit elhúzom a számat, mert… Finnian leírása a helyről, miszerint „kicsit gallyra ment”, enyhe kifejezés. Megállunk a dombtetőn álló gyönyörű, régi villa előtt, mindketten habozunk, ahogy nézzük a megsüllyedt és törött verandát, a beomlott pergolát, és a gyomot, ami a birtok minden egyes tégla- és kődarabja közül előbújik.

– Van itt… valaki? – suttogom, megszorítva