Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Sloane:
„Nincs szükségem semmire, Garrick” – mondtam, kinyitva az ajtót, amikor megéreztem Garrick illatát.
Az, hogy volt benne annyi emberség, hogy eljöjjön és ellenőrizze, hogy vagyok, olyasmi volt, amiért hálás voltam. Az ördögbe is, néha azt kívántam, bárcsak Varkas jönne, de tudtam, hogy nem szabad olyan hamis álmokba ringatnom magam, amik sosem válnak valóra. Legalább tudtam, hogy a béta biz