Sloane:

Bementem a házba, tudva, hogy készülődnöm kell, hiszen vendégem érkezik.

Letöröltem a könnyeimet, vettem egy mély levegőt, és az arcomra erőltettem a lehető legjobb mosolyt, amit csak tudtam, mielőtt Garrick megállított, a karomra téve a kezét.

– Most mosolyogj, majdnem a párod fejébe került – mondta, amitől értetlenül ráncoltam a homlokot. Pontosan tudtam, hogy ma nem is beszéltem Alessiá