Lorenzo:

Beléptem a szobába, és elmosolyodtam, amikor láttam, hogy anya korán hazaért.

Ritkán fordult elő az ilyesmi, de egy szót sem szólt, amikor meglátott. Csak ült az ágyamon, és a kezét nézte az ölében.

– Anya? – szólítottam meg. Meglepődve összerezzent, amitől tágra nyílt a szemem, majd felállt az ágyról. Odasietett hozzám, szinte futva, és az arcát a kezébe fogta, hogy rám nézzen.

– Lorenzo