Gianna:

Szó nélkül mentem vissza a szobába.

A szívem sajgott, leültem a földre, és próbáltam tisztán gondolkodni. Tudtam, hogy nem fog menni. Nem azután, ami történt.

Remegett az ajkam, átöleltem magam, a térdeimet a mellkasomhoz húztam a padlón ülve, pillanatra elfelejtve, hogy még magyarázattal tartozom a négyéves fiamnak.

Fogalmam sem volt, hogyan fogja ő ezt megérteni. Egyszerűen nem tudtam.

–