Sloane apja, Van, belépett a látogatói helyiségbe, és meglátta a lányát az egyik asztalnál ülni. Odament hozzá, és átölelték egymást. Sloane-t fojtogatta a sírás, de visszatartotta a könnyeit, valahányszor eszébe jutott, hogy hamarosan kijut ebből a pokoli lyukból.

– Sloane, hogy bírod, drágám? Minden rendben? Ugye senki nem bánt? – kérdezte Van. A szeme vöröslött, és szörnyen érezte magát, amiért