Tessa szemszöge

A kórházi szobát neonfény árasztotta el, ami bántotta a szememet, amikor végre sikerült kinyitnom. Ahogy körülnéztem, olyan arcok vettek körül, amik egyszerre tűntek ismerősnek és távolinak.

Három fiatalember állt ott, arckifejezésük az aggodalom és a megkönnyebbülés keveréke volt. Megpróbáltam azonosítani őket a fejemben, de az elmém teljesen üres volt.

– Szia, Tessa, hát felébred