Adriana:

„Adrie, kicsim, biztos vagy benne, hogy rendben van a hátad? Még mindig ott van az a zúzódás…”

„Jól vagyok, Ryker. Fáj, igen, de nincs más választásom most, minél hamarabb ki akarok jutni innen” – mondtam, leállítva a férjemet, aki nézte, ahogy felveszem a pólómat. Sóhajtott, de bólintott, tudva, hogy ebben a pillanatban igazam van. Mindketten semmi mást nem akartunk jobban, mint elmenni