Adriana:

Végigsétáltunk a köves ösvényen, miközben Ryker továbbra is a derekamat ölelte, szorosan magához tartva.

A szavai visszhangoztak a fejemben, és a tudat, hogy igaz szavak voltak, olyan érzéssel töltött el, mintha a szívem végre egésszé vált volna.

A tekintete találkozott az enyémmel, és elmosolyodott, mielőtt megcsókolta a halántékomat.

– Lenyűgöz, hogy ti ketten még mindig képesek vagytok